A mesterkurzusról

Botrányos betiltás egész Amerikában és intellektuális forradalom világszerte. Ez volt az Ulysses első tíz éve. Lehet az elolvasása nélkül élni, de nem érdemes. Meg lehet próbálni egyedül is elolvasni, de a szöveg összetettsége miatt ezt a küldetést a legjobb közösségben teljesíteni, szakavatott vezetőkkel. A modern irodalom talán legfontosabb regénye egyetlen dublini napon, 1904. június 16-án játszódik. Miért ilyen felkavaró az Ulysses? Mert tabukat döntött meg. Mert a tizennyolc fejezet tizennyolcféle elbeszéléstechnikát alkalmazva forradalmasította az irodalom addig ismert formanyelvét. Mert láthatóvá tette azt, ami láthatatlan: a karakterek némának tűnő perceiben a gondolatfutamok szabad áramlását, másként szólva, felnyitotta az emberi elme és tudat ismeretlen tartományait. Mert úgy tudta a világirodalom elejét (Odüsszeia) átölelni, hogy közben megannyi kultúra váratlanul eredeti olvasztótégelyévé vált. Ezért azoknak, akiknek elfér az életükben egy megalkulvásoktól mentes könyvszerelem, ezt a küldetést kell abszolválniuk. Fogd meg Leopold Bloom és Stephen Dedalus kezét, szerezd be kedvezményesen a Helikon Kiadótól a saját Ulysses-példányodat, olvasd el faltól falig a szöveget, vegyél részt a 20 műgonddal értelmező előadáson, a négy extra alkalmon a MűGond értelmezői közösségében és mi Joyce-szal garantáljuk, hogy a katarzis nem marad el. Állítsd át a naptáradat 1904. 06. 16-ra most!

Kiknek ajánljuk?

Azoknak, akik már belevágtak az Ulysses olvasásába, de unták és megfogadták, hogy ezt többet nem. Trust us, más lesz most! Azoknak, akik még nem olvasták. Mert a Grand Canyonban és az Ulyssesben közös, hogy egyszer életében mindenki szelfizne vele, de a különbség az, hogy ez az olvasójegy sokkal olcsóbb, mint az a repülőjegy, ráadásul felszálláskor mi covid-tesztet sem kérünk. Kocsmárosoknak, orvosoknak, jogászoknak, sales-eseknek, prostituáltaknak, bankároknak, jezsuitáknak. Mert ti mind részei vagytok ennek a könyvnek. Azoknak a tanároknak és középiskolai diákoknak, akik azt hiszik, hogy az idén százéves regénynél van jobb, szabadon választható tétel. Ha villantani akarsz emelt szinten, válaszd az Ulyssest. A mesterkurzus végére többet fogsz tudni a regényről, mint bárki az érettségi bizottságban. Egyetemistáknak. Mert Joyce főműve is integrál, kocsmadalokat zeng, migrál, marketinggyakorlatot folytat, térképet rajzol, építkezik, kreatívan ír, edzi a karodat, mikro és makro szinten gondolkozik. Röviden: jobb, mint a szakmai gyakorlatod, mert azt mindenki meg fogja csinálni, de kiemelkedni csak te fogsz, aki olvastad az Ulyssest. Kismamaként. Mert épp egy trimeszter alatt a végére érsz a mesterkurzusnak és a Harvard kutatásai szerint a prenatális fejlődésben ez az U-vitamin is aranyat ér. Nyugdíjasoknak. Mert ti már tudjátok, hogy mi a lényeg. A Joyce szövegét visszautasító angliai és amerikai Kiadóknak. Mert valamit nagyon benéztek.

Kik ajánlják?

Mesterkurzusunkat ők ajánlják:

„Joyce a könyvtárost nagy zavarból menti meg. Ahelyett, hogy a XX. századból ötven fontos írót kellene fölvennie úgy, hogy abból a lényeg kimaradna, fölveheti egyedül Joyceot úgy, hogy abban a lényeg benne van. Igaz, hogy az Ulysses és a Finnegan egymástól úgy különbözik, mintha az utóbbit a nagyapa írta volna, az előbbit az unoka. De Joyceban, mint oly sok nagy íróban, három nemzedék találkozik. Ő már most úgy ír, mint ahogy száz év múlva a legnagyobbak fognak. Joyce egyébként az írás csodája, ő az írók Demosthenese. Demosthenes dadogott és rángatózott és mégis Athén legnagyobb szónokává tudta magát tenni. Joyce is ilyen dadogó volt. Nem tudott írni. De szorgalommal a század legnagyobb stilisztájává lett. Mert lehetetlen, hogy valaki egészséges alapokról elindulva az írásnak ilyen mestere lehessen.” /Hamvas Béla/

„Az Ulysses verbális ragyogása elegendő ahhoz, hogy egy légiónyi regényt ellásson, mégis érezzük, hogy ennek a könyvnek a világirodalom kánonjában betöltött központi helye túlmutat Joyce stílusain, olyan mesteri, mint az összes együttvéve.” /Harold Bloom/

„Végre sikerült beszereznem az Ulyssest. Bárcsak sohasem olvastam volna el. Amikor elolvasok egy ilyen könyvet, aztán folytatom a saját írói munkámat, úgy érzem magam, mint egy eunuch, aki elvégzett egy hangképzési tanfolyamot és egész jól el tudja adni magát basszusként vagy baritonként, de ha jól figyelsz, most is kihallod a hangjából a régi jó fejhangú nyivákolást.” /George Orwell/